 |
| Cheating |
„Ez a három agyrendszer, a vágy, a szerelem és a kötődés nem mindig kapcsolódnak egymáshoz. Mély kötődést érezhetnek állandó partnerük felé, miközben intenzív szerelmet éreznek valaki más iránt, és szexuális késztetést a két másik partnertől eltérő emberek felé. Röviden, képesek vagyunk egyszerre több embert szeretni.” /Helen Fisher/
Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat. Mintha valaki egy hatalmas sziklát kötött volna a szívemre s esze ágában sem akarja ezt a nehezéket leszedni róla. Könnyeim megállás nélkül áztatták arcomat, a levegőt kapkodva szedtem. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy idáig is eljuthat egy tökéletesen működő kapcsolat. Úgy csókolták és ölelték egymást, mintha az életük múlt volna rajta.
- Jade, jól vagy? Mi történt? - Maggie ijedt hangja villámcsapásként száguldott végig rajtam. Alsó ajkamat rágcsálva böktem a félhomályban smároló páros felé. Legjobb barátnőm a szája elé kapta a kezét. - És ezt te csak így hagyod?
- Mit tehetnék? Menjek oda és válasszam szét őket? - túrtam hisztérikusan a hajamba, majd valamelyest összeszedtem magam és felsóhajtottam. Felfordult a gyomrom. Az este folyamán elfogyasztott alkohol már majdnem visszaköszönt. - Hogy lehettem ennyire vak? Hogy nem vehettem észre a jeleket?
Az utóbbi időben Zayn és Niall elválaszthatatlanná vált. Nem egyszer láttam őket együtt a pakisztáni fiú szobájában, az ágyon heverészve. A késő estig elhúzódó beszélgetésekről és tanulási szokásaikról ne is essék szó. S mindez miért zavar engem annyira? Niall elhanyagolta a kapcsolatunkat. Nagyon is. Amikor éppen nem a fekete szépfiúval töltötte az idejét, aludt vagy a laptopját nyúzta. Ha netalántán le is feküdt velem, utána kivonult az erkélyre és amíg el nem álmosodott, kint üldögélt a napágyak egyikén.
- Szóval, ennyi volt? - kérdezte Maggie, miközben hazakísért. Aprót bólintottam. Miután beavattam a csók előtt történtekbe, kijelentettem, hogy szakítok a szőke sráccal. - Mikor akarod elmondani Niall-nek?
- Minél előbb. Semmiképpen sem akarom húzni - motyogtam s előhalásztam a zsebemből a lakáskulcsot. Egy ásítást elnyomva akasztottam helyére a kabátom, majd megkerestem a bőröndöm. - Holnap reggel kiköltözök innen. Nem tudom még, hogy hova, de itt biztosan nem maradok.
- Hozzánk bátran jöhetsz - ölelt magához Maggie, nekem pedig kibuggyantak a könnyeim. Eddig tudtam tartani magam.
Fogalmam sincs, meddig sírtam. Megkönnyebbülést jelentett a számomra. Barátnőm sokáig mellettem volt. Erősen el kell gondolkoznom azon, hogyan fogom meghálálni az állandó támogatását. Lassan többet volt velem, mint a barátjával, Finn-el.
- Most már menj. Finn féltékeny rám - mosolyodtam el, mire Maggie megrázta a fejét. Miután elköszöntünk egymástól, vettem egy forró fürdőt s a laptopommal az ölemben bebújtam a takaró alá. Jó ideig csak a beadandómon dolgoztam, eszem ágában sem akartam elaludni. Fent akartam maradni a gerlepár hazaérkezéséig.
Egy óra tájékán kulcszörgésre eszméltem fel. Úgy tettem, mint aki csak és kizárólag a monitorra koncentrál. Egy rövid, de annál tartalmasabb sutyorgást követően nyílt a szobaajtó. Niall kissé ziláltan és felettébb szórakozottan libbent be a helységbe.
- Hogy-hogy nem alszol? - vont kérdőre, miközben megvált a ruhától. Bokszerén keresztül is tisztán lehetett látni, hogy Zayn felizgatta. Fejemet megrázva vezettem vissza tekintetem a fiú arcára. - Meg akartalak várni.
S jött a veszekedés, amit nagyon nem akartam. Niall megpróbált magyarázkodni, de feleslegesen próbálkozott. Zátonyra futottunk.
*latin kifejezés, magyarra fordítva: "a dolgok közepébe vágva"; egy írói technika, amelynél az elbeszélés a történet közepén kezdődik és nem az elején
Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat. Mintha valaki egy hatalmas sziklát kötött volna a szívemre s esze ágában sem akarja ezt a nehezéket leszedni róla. Könnyeim megállás nélkül áztatták arcomat, a levegőt kapkodva szedtem. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy idáig is eljuthat egy tökéletesen működő kapcsolat. Úgy csókolták és ölelték egymást, mintha az életük múlt volna rajta.
- Jade, jól vagy? Mi történt? - Maggie ijedt hangja villámcsapásként száguldott végig rajtam. Alsó ajkamat rágcsálva böktem a félhomályban smároló páros felé. Legjobb barátnőm a szája elé kapta a kezét. - És ezt te csak így hagyod?
- Mit tehetnék? Menjek oda és válasszam szét őket? - túrtam hisztérikusan a hajamba, majd valamelyest összeszedtem magam és felsóhajtottam. Felfordult a gyomrom. Az este folyamán elfogyasztott alkohol már majdnem visszaköszönt. - Hogy lehettem ennyire vak? Hogy nem vehettem észre a jeleket?
Az utóbbi időben Zayn és Niall elválaszthatatlanná vált. Nem egyszer láttam őket együtt a pakisztáni fiú szobájában, az ágyon heverészve. A késő estig elhúzódó beszélgetésekről és tanulási szokásaikról ne is essék szó. S mindez miért zavar engem annyira? Niall elhanyagolta a kapcsolatunkat. Nagyon is. Amikor éppen nem a fekete szépfiúval töltötte az idejét, aludt vagy a laptopját nyúzta. Ha netalántán le is feküdt velem, utána kivonult az erkélyre és amíg el nem álmosodott, kint üldögélt a napágyak egyikén.
- Szóval, ennyi volt? - kérdezte Maggie, miközben hazakísért. Aprót bólintottam. Miután beavattam a csók előtt történtekbe, kijelentettem, hogy szakítok a szőke sráccal. - Mikor akarod elmondani Niall-nek?
- Minél előbb. Semmiképpen sem akarom húzni - motyogtam s előhalásztam a zsebemből a lakáskulcsot. Egy ásítást elnyomva akasztottam helyére a kabátom, majd megkerestem a bőröndöm. - Holnap reggel kiköltözök innen. Nem tudom még, hogy hova, de itt biztosan nem maradok.
- Hozzánk bátran jöhetsz - ölelt magához Maggie, nekem pedig kibuggyantak a könnyeim. Eddig tudtam tartani magam.
Fogalmam sincs, meddig sírtam. Megkönnyebbülést jelentett a számomra. Barátnőm sokáig mellettem volt. Erősen el kell gondolkoznom azon, hogyan fogom meghálálni az állandó támogatását. Lassan többet volt velem, mint a barátjával, Finn-el.
- Most már menj. Finn féltékeny rám - mosolyodtam el, mire Maggie megrázta a fejét. Miután elköszöntünk egymástól, vettem egy forró fürdőt s a laptopommal az ölemben bebújtam a takaró alá. Jó ideig csak a beadandómon dolgoztam, eszem ágában sem akartam elaludni. Fent akartam maradni a gerlepár hazaérkezéséig.
Egy óra tájékán kulcszörgésre eszméltem fel. Úgy tettem, mint aki csak és kizárólag a monitorra koncentrál. Egy rövid, de annál tartalmasabb sutyorgást követően nyílt a szobaajtó. Niall kissé ziláltan és felettébb szórakozottan libbent be a helységbe.
- Hogy-hogy nem alszol? - vont kérdőre, miközben megvált a ruhától. Bokszerén keresztül is tisztán lehetett látni, hogy Zayn felizgatta. Fejemet megrázva vezettem vissza tekintetem a fiú arcára. - Meg akartalak várni.
S jött a veszekedés, amit nagyon nem akartam. Niall megpróbált magyarázkodni, de feleslegesen próbálkozott. Zátonyra futottunk.
*latin kifejezés, magyarra fordítva: "a dolgok közepébe vágva"; egy írói technika, amelynél az elbeszélés a történet közepén kezdődik és nem az elején
Sziasztok!
Sok szeretettel üdvözlök mindenkit a blogon :) Végre sikerült gépközelbe kerülnöm, így izgatottan publikálhatom a történet bevezetését :) Köszönöm a 6 feliratkozónak, hogy már a Prológus előtt bizalmat szavaztak a blognak :) Remélem, elnyeri a tetszéseteket s velem maradtok a továbbiakban is :) Elöljáróban annyit, hogy mindössze 10-15 fejezetes lesz az egész, amolyan egynyári történet :) Jövőre érettségizem, rengeteget kell tanulnom és sajnos nem lesz időm a blogolásra :3 Az is lehet, hogy még az első félévben is írom a történetet, nem tudom :3 Majd elválik :) További szép estét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy
Jajj, nagyon tetszett! Már most imádom. :)) Jade szimpatikus, és ajh, de vacak érzés lehet már megtudni, hogy a pasid meleg! Vagy bi...
VálaszTörlésJuhj, morbid vagy, Lehoczki!
Mindegy is, a lényeg, hogy izgatottan várom a kövi fejezetet, nagyon érdekel, mit hozok ki ebből az egészből! <3
xx.RS
Hát...èn csak annyit tudok mondani,hogy nagyon várom már az új részt:)
VálaszTörlés(Ami rem. Nemsoká lesz:D )